Főmenü

227.829
MW
Adó 1%-nak felajánlása
Gyermekvédelmi rendszer online környezetben
Aktuális étlap
Energetikai korszerűsítés
Bemutatkozó videó
TAMOP 2.2.3
TIOP 1.1.1-07/1-2008-0226
Informatika verseny
Magyar Posta
Új OKJ
NAVA
Ökoiskola
Oktatási Hivatal
Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet
Commenius program
Kollégánktól, Molnár Pétertől búcsúzunk
Kollégánktól, Molnár Pétertől búcsúzunk
Rendhagyó búcsúztató az ÁFG-ben
Rendhagyó búcsúztató az ÁFG-ben
Tablók 2020
Tablók 2020
Szalagtűző 2020
Szalagtűző 2020
Adventi gyertyagyújtás 2019`
Adventi gyertyagyújtás 2019`
Mikulás járt nálunk 2019`
Mikulás járt nálunk 2019`
XIV. Árpád Informatika Verseny
XIV. Árpád Informatika Verseny
Angol nyelvi verseny 2019`
Angol nyelvi verseny 2019`
`Törd a fejed` matematika vetélkedő
`Törd a fejed` matematika vetélkedő
Ugrás a menüsorra
2021. június 25.
Vilmos
2021.06.08.

2021.06.08.

Pető Józsefné emlékére
2021.04.10.

Újabb szomorú hír érkezett, iskolánk volt tanára Pető Józsefné Marika, életének 79. évében 2021. március 31.-én elhunyt. Temetése 2021. április 12-én 13 órakor lesz az Újszegedi temetőben.

Pető Józsefné (Márfi Mária) 1942. június 13-án született Szegeden. Édesapja mozgóposta-kezelő, édesanyja háztartásbeli volt. 1960-ban érettségizett jó eredménnyel az újszegedi Rózsa Ferenc Gimnáziumban, majd postaforgalmi tanfolyamot végzett. Mezőhegyesen és Hódmezővásárhelyen is dolgozott, de végleges helyét távgépíróként találta meg több tanfolyam és nemzetközi képzés elvégzése után.

1966-ban férjhez ment, két lánya született Ágnes és Éva, de 1977-ben elvált és utána egyedül nevelte gyermekeit.

1969-1971 között felsőfokú postatiszti tanfolyamot végzett és többször nyert a Szakma Ifjú Mestere mozgalomban is bronz-, ezüst-, és aranyérmet. 1973-tól 1976-ig a szegedi Postaigazgatóság Személyzeti Osztályán dolgozott, majd 1976 őszétől - amikor Mórahalomról áthelyezték a postaforgalmi szakképzést Kistelekre- szakoktatóként kezdett dolgozni a kisteleki Árpád Fejedelem Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Az újonnan megalakult szakmai munkaközösség vezetője volt 1986-ig, utána 1993-ig pedig ő látta el a gyakorlati oktatásvezetői feladatokat. 1994-ben visszament a Szegedi Postaigazgatóságra dolgozni és a Hálózatüzemeltetési osztály munkatársaként ment nyugdíjba 1997-ben. Nyugdíjaztatása után még 2 évig, 1999-ig részmunkaidőben tovább folytatta a tanítást.

Nagyon sok postaforgalmi szakközépiskolás diák nőtt fel a kezei között és sajátította el a távközlési és távgépírási ismereteket a segítségével. Újító tevékenysége is jelentős volt, hiszen a 90-es évek elején az ő közreműködésével került kapcsolatba iskolánk a 2F számítástechnikai iskolával és az ő kezdeményezésére indultak be az első számítástechnikai képzések is ezzel egyidőben. Marika is részt vett a tanárok alapozó oktatásában és az utolsó iskolában töltött éveiben a diákoknak is tanított számítástechnikát.

Mindig vidám, temperamentumos személyiségével jó légkört teremtett maga körül, diákjai és munkatársai is szerették segítőkészsége és jószívűsége miatt. Tanítványaival való kapcsolatát a türelmesség, az igényesség, a fegyelem megkövetelésének igénye jellemezte. Munkáját rendkívüli nagy szorgalommal, kitűnő szakmai hozzáértéssel és teljes odaadással végezte. A postai szakma iránti elkötelezettsége eredményesen segítette a tanulók hivatásszeretetre nevelését.

Nyugdíjba vonulása után életét gyermekei, unokái körében töltötte és leginkább a kertjének és a virágtermesztésnek élt. Maradt az az örökmozgó aktív ember, aki előtte is volt. Természetesen a postától nem szakadt el, aktív Postás Nyugdíjas klubtag volt, így megmaradt a postás közösségen belüli kapcsolata halála napjáig. A posta egész életében a szívügye maradt.

A fennmaradó szabadidejében 4 unokáját istápolta, mikor kit kellett (3 felnőtt unokája van és egy kicsi), utolsó éveiben a legkisebb, 10 éves Borit vitte úszni, és vigyázott rá. Családján kívül a postai dolgozók közössége, volt pedagógus kollégái és tanítványai is gyászolják.

Emlékét szívünkben örökké megőrizzük.

In memoriam Molnár Péter
2021.04.01.

Szinte az egész ország informatikus- és pedagógus társadalmát letaglózta a hír, hogy 2021. március 17-én, pótolhatatlan űrt hagyva maga után, örökre elment Molnár Péter informatikatanár, rendszergazda.

Péter 1970. április 23-án született Kisteleken. Szülei kiskorában elváltak. Édesanyja egyedül nevelte a 2 évvel fiatalabb húgával együtt. Általános iskolai tanulmányait a kisteleki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában végezte, majd az Árpád Fejedelem Gimnázium és Szakközépiskolában tanult tovább. Mindig kiváló tanuló volt. Sokoldalúságával már iskolás korában is kitűnt, sportolt, táncolt, műsorokat szervezett és verset mondott, a közösség fő mozgatórugója volt. Természettudományos érdeklődése is korán megmutatkozott. Középiskolai matematikatanárának az elbeszéléséből tudjuk, hogy maximális felkészültség kellett, hogy Peti és a hasonló érdeklődésű osztálytársak tudásvágyát kielégíthesse. A számítógéppel is a gimnazista évei alatt ismerkedett meg és mindig büszkén mesélte, hogy az „övé” volt az iskola első számítógépe. Ez „babonázta meg” annyira, hogy kitűnő érettségije után, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezzen programozó matematikusi diplomát 1992-ben, majd programtervező matematikusi egyetemi végzettséggé egészítse ki 1994-ben.

Ekkor kezdett el dolgozni a Kisteleki Kábelgyárban, de onnan hamar visszahúzta a szíve korábbi „alma máterébe”, és 1995. szeptember 1-jén kezdte meg munkáját az Árpád Fejedelem Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégiumban számítástechnika tanárként, majd 2000-től a rendszergazdai feladatokat is ellátta ugyanitt. Annyira szerette a tanítást, hogy annak érdekében, hogy megfeleljen a szigorú pedagógusi előírásoknak, 2007-ben mérnöktanári végzettséget is szerzett. 1998-ban érettségiztek először iskolánkban számítástechnikából, és azóta minden évben számtalan diák tett közép-vagy emelt szinten sikeres érettségi vizsgát informatikából Molnár Péter tanár úr áldozatos munkájának köszönhetően.

Ugyancsak 1998-ban kezdődött meg az érettségire épülő szakképzésként beindított számítástechnikai szoftverüzemeltető képzés, 2005-től pedig a hagyományos postaforgalmi szakma oktatása mellett az iskola beindította informatikai szakképzését is. Mindezen törekvésekben Péter is oroszlánrészt vállalt, ötleteivel, magas színvonalú munkájával segítette az iskolavezetést az újítások kitalálásában és megvalósításában, szakértelme pedig biztosította, hogy ezek a vállalkozások sikeresek legyenek. Mindig kereste a lehetőségeket és forrásokat az eszközpark és az iskolai hálózat fejlesztésére, bővítésére és neki köszönhető, hogy a középiskola informatikai felszereltsége már hosszú évek óta kiemelkedően jó és példaértékű sok más iskola számára.

De nemcsak a technikai feltételek biztosításával segítette kollégái és a mindenkori iskolavezetés munkáját, hanem folyamatos szakmai támogatást is nyújtott. Az általa tartott továbbképzéseken sajátítottuk el sokan az alapvető számítógépkezelői ismereteket, később, pedig ahogyan fejlődtünk, egyre többen és bátrabban használtuk az oktató munkánkban is a Tőle tanultakat a digitális tartalmak készítésében, az adminisztrációs tevékenységünkben és szinte minden iskolai munkákban.

Árpád Információs Rendszert készített és megtervezte, létrehozta és működtette az iskola honlapját, majd a digitális naplók korának beindulásával, Ő is kifejlesztette saját elektronikus naplóját, amely 2006-ban indult diadalútjára. Először csak még a mi iskolánkban tesztelte és finomította, de hamarosan országszerte ismertté és népszerűvé vált. Az összes elérhető digitális napló közül az ő általa fejlesztett volt a „legfelhasználóbarátibb” és legjobban adaptálható, hiszen készítője napi rutinnal bírt az oktatás területén, ezért tisztában volt mindennel, ami a tanárok, osztályfőnökök és iskolavezetők számára fontos volt és a törvényi előírásoknak is maximálisan megfelelt. Valószínűleg ezért nőtte ki magát a naplója rövid időn belül az egyik legelismertebb és legtöbbet alkalmazott iskolai dokumentummá szinte az egész országban. Ezzel kezdődött valószínűleg az ismertsége és elismertsége is a szakmában- informatikusok és pedagógusok körében egyaránt-, amely azt eredményezte, hogy mára rengeteg országos szakmai fórum és egyesület, nagyon sok informatikatanár és rendszergazda, iskolaigazgató és pedagógus gyászolja Molnár Péter elvesztését, és tanakodik, hogy hogyan tudja tovább folytatni a munkáját anélkül a kiemelkedő szakmai és emberi példamutatás nélkül, amellyel Péter mindenkit támogatott és mindenkinek segített. Önzetlenül sietett az iskolák segítségére azzal is, hogy a kötelezően bevezetett, új rendszerű, de nem általa készített elektronikus naplóhoz kiegészítő szoftvert készített, hogy megkönnyítse az új napló használatát.

Elnökségi tag volt a Közoktatási Rendszergazda Egyletben, adminisztrátorként működtette a Techinfo levelezőlistát, a rendszergazdák és informatikatanárok szűkebb szakmai közösségét, tagja volt az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének, ahol vezetőoktatóként képzéseivel, előadásaival segítette kollégáit és részt vett a Digitális Jólét Program alapköveinek lerakásában.

Magánéletében is az volt rá jellemző, hogy szilárd támaszt biztosított családja minden tagjának. Szoros kapcsolatban volt édesanyjával, húgával, annak gyermekeivel és féltő szeretettel és gondoskodással nevelte 17 éves fiát, akinek mindent megadott a tartalmas és gondtalan felnevelkedéséhez.

Töretlen optimizmusával, kiemelkedő tehetségével, fáradhatatlanságával, kedves derűjével, felbecsülhetetlen szakmai tudásával és rendíthetetlen elhivatottságával állt ki a pedagógusok és az informatikatanítás mellett szakmai pályafutása 25 éve alatt. Molnár Péter személyében nagy formátumú és kivételes embert veszített el Kistelek városa és az oktatási intézmények. Halála soha el nem múló fájdalmat és pótolhatatlan veszteséget jelent az őt gyászoló hozzátartozók, kollégák, tanítványok, barátok, ismerősök számára.

Emlékét szívünkben örökké megőrizzük

Kollégánktól, Molnár Pétertől búcsúzunk
2021.03.20.

Már több napja, hogy megérkezett a rossz hír arról, hogy szeretett kollégánk Molnár Péter nem tudott megbirkózni a vírussal és elment örökre, de ennek ténye számunkra még mindig felfoghatatlan.

Az nem lehet, hogy nem jön be többet az iskolába, és hangja nem tölti be a tanárit és a folyosókat. Az nem lehet, hogy nem áll oda többet mellénk vagy mögénk a számitógépnél, ami erre egycsapásra megjavul vagy a kérdezett probléma megoldódik. Nem lehet, hogy nem mosolyog ránk többet azzal a kedves, de ugyanakkor hamiskás mosolyával. És az sem lehet, hogy nem lesz több tanítvány, aki neki köszönheti a sikeres érettségijét, felvételijét vagy azt, hogy megszerette az informatikát. Lehetetlen, hogy nem halljuk többé lelkesen beszélni a jövőről, a terveiről, az aktuális közéleti helyzetről, vagy, hogy nem ad nekünk több tanácsot, és segítséget, ha szükségünk van rá. Mert Peti ilyen volt, bármikor lehetett rá számitani, készségesen segített a hozzáfordulóknak, és nemcsak iskolai vagy kisteleki szinten. Egy egész ország pedagógus, -és informatikatanári közössége gyászolja Őt. Szakmai hozzáértése, agilitása és jobbitó törekvései nagyon fognak hiányozni mindenkinek.
Molnár Péter neve és személyisége egybeforrt a kisteleki gimnáziuméval. Diákként és később tanárként is kiemelkedett kivételes intelligenciájával, sokoldalúságával, kreativitásával, hatalmas szakmai tudásával, állandó jókedvével és sziporkázó humorával. Sosem felejtem el azt a szenvedélyt, amivel még sok-sok év után is felidézte első találkozását az iskolai számítógéppel (még gimnazistaként), ami aztán abba az irányba terelte életét, hogy informatikával foglalkozzon, pedagógus legyen, és ezáltal egy olyan életpályát hagyjon maga után, amivel mindannyiunk számára példát mutat és ami miatt büszkeség tölthet el mindenkit, aki ismerte Őt.
Személyes gondolatokkal szeretnénk tőle búcsúzni és felidézni néhány dolgot (mindent úgysem lehet), ami miatt nagyon szerettük, és ami miatt nagyon hiányozni fog közösségünkből.

T. Gabriella

Ha az ember sok évig együtt dolgozik valakivel, sok emlék marad meg az illető személlyel kapcsolatban. Így vagyok én is Péterrel. Köztudott volt, hogy humán szakos lévén egyáltalán nem kedveltem a számítógépet és az azzal kapcsolatos dolgokat. Idegen volt számomra, féltem a használatától. De szintén sok évvel ezelőtt elérkezett a pillanat, amikor nem menekülhettem ettől a dologtól. Jöttek a hírek, hogy váltás lesz digitális naplóra, no meg nem ártana néhány dologban megtanulni használni a számítógépet. Az iskolavezetés szervezett is egy tanfolyamot bizonyos számú embernek, mivel az iskola kapott notebookot (de rég volt!!). Péternek kellett kiválasztania azokat a személyeket, akik kaphattak laptopot, és részt kellett venni a tanfolyamon. Biztos voltam benne, hogy én nem leszek közöttük, hiszen tudta mennyire idegenkedek a géptől. Nagyot tévedtem!!!
Mikor mondta a nevem, majdnem rosszul lettem. A kérdésemre, hogy miért kell nekem ez, mikor tudja, hogy mennyire nem szeretem a gépet, azt válaszolta: "Pont ezért. Most fogsz vele megbarátkozni, otthon is ismerkedhetsz vele".
Miért is gondoltam, hogy nem leszek kiválasztva? Nem értem. Hiszen ez egy pedagógiai módszer volt, amit amúgy én is alkalmazok. Csakhogy ott én voltam a diák! Köszönöm Péter! Nagyszerű pedagógus voltál!

H. Éva

Az egyik legkedvesebb tanítványom és kollégám volt. Kitűnő tanuló, nagyon sokoldalú és jó közösségi gyerek volt. Ha kellett szavalt, ha kellett énekelt, szervezett és kiváló táncos volt. Középiskolásként is jószívű és segítőkész volt. Osztálytársai is szerették, jó barát volt. Családcentrikus volt. Anyukáját, húgát és fiát nagyon szerette. Összetartó család, mindenben támogatják egymást. Kiváló tanár és jó kolléga volt, nagyon fog hiányozni!

L. Etelka

Kedves Peti! Sosem felejtem el az első találkozásunkat a gimiben, én már akkor hallottam Rólad, hiszen Molnár Péter neve és a gimi összefonódott már nagyon régóta. A napló eligazításában segítettél először, de utána is számtalanszor számíthattam, számíthattunk Rád. Nemcsak szakmai jellegű segítségeket adtál, BÁRMIVEL kapcsolatban kikérhettük a véleményed, ami mindig nyugodt, higgadt tudott maradni. Nem tudom mi lesz most velünk, hogyan tovább, mert nem vettem számításba azt, hogy Te nem gyógyulsz meg, nem opció, hogy nincs tovább… És az lett. Nincsenek szavak… elfogytak… nagyon fogsz nekünk hiányozni…

K. E. Gabriella

Ha Petire gondolok, legelőször az önzetlen segítőkészsége jut eszembe. Nem volt olyan lehetetlen időpont, akár este 10, 11 vagy éjfél, amikor kérdésem volt, és arra ne válaszolt volna azonnal. Mérhetetlen munkabírása, munkaszeretete, kimagasló szakmai tudása tette őt igazán naggyá, igazán pótolhatatlanná.

V-né T.Tünde

Kisteleken két munkahelyem volt; a kábelgyár és a gimnázium. Péterrel kollégák voltunk mindkét helyen. A kábelgyárból úgy emlékszem rá, mint egy nem túl bőbeszédű és barátkozó fiatalemberre, aki bermuda nadrágot viselt és mindig segített, ha gond volt a számítógéppel. Talán ez foglalja össze Péter lényét; mindig segített. Később a gimnáziumban is kollégák lettünk. Szerencsére az évek során néha én is segíthettem neki, ha időnként szüksége volt idegen nyelvtudásra, akkor megkeresett. Szívesen tettem volna érte többet is. Utólag mindig úgy érezzük, hogy még olyan sok mindent csinálhattunk volna együtt, nem tudunk eleget a másikról és már nem is lesz lehetőség megtudni. Keveset voltunk munkahelyen kívül együtt, így csak röpke emlékek maradnak, végzős osztályok bankettjei, amikor kellemesen elbeszélgettünk, szerenád, amikor az ablaka alatt énekeltünk a gyerekekkel vagy karácsonyi és év végi összejövetel a kollégákkal. Úgy képzelem, most nézel bennünket onnan fentről, és csóválod a fejed, mert nem értesz egyet azzal, ahogyan a gyerekek az informatika feladatot igyekeznek megoldani, vagy ahogyan mi, tanárok ügyetlenkedünk a Google Classroomban és Krétában. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, sajnos korán hagytál itt bennünket, még lett volna dolgod közöttünk. Emlékedet megőrizzük.

T. Gizella

Miatta lettem programozó-informatikus, megszerettette velem az informatikát. Tiszta szívből tanított. Projektekben vettünk rész és nagy sikereket vittünk véghez. Úgy törődött a diákjaival, mintha a gyermekei lennének, közvetlen, szeretetben teljes, segítőkész, olyan ember, akire büszkén fel lehet nézni. Emlékszem a délutáni multimédia szakkörre, ahol nagyon sok tudást adott át médiából is. Emlékszem az ETIPAFG projektünkre, ahol különdíjat és országos 2. helyezést értünk el. Emlékszem arra is, hogy emelt szintű érettségi után megdicsért, mert a szóbelin a maximális pontszámból 1 pontot vesztettem csak. Nem akarta elhinni. És ez mind Őneki köszönhető. Hitt bennem! Cserében én nagyon szeretném, ha hasonló emberré válhatnék!

Köszönöm, hogy a Tanárom, Kollégám, Barátom volt és hogy részét képezte az életemnek! Sosem felejtem el! Mindig a szívem legszeretettebb pontján őrzöm!

P. Patrik

Tudjuk mindannyian, hogy aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből, mégis ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul. Főleg akkor, amikor arról értesül, hogy elment közülünk valaki, akit sokan ismertek és sokan szerettek is. Peti ilyen volt: családjában, baráti körében, a pedagógus és informatikus társadalomban pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Nem volt olyan szakmai kérdés, amiben ne tudott volna segíteni akár a leglehetetlenebb időpontban. A naplót, amit fejlesztett a mai napig visszasírjuk. Rengeteget tanultunk tőle, és mindig volt türelme, ha valamit bénáztunk. A betegség egy különleges embert ragadott el közülünk, akire jól illenek Kosztolányi szavai:

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Nagyon fogsz hiányozni, Peti!

P. Emese

Ahogy telnek rajtam az évek, egye gyakrabban kell elbúcsúznom családtagoktól, rokonoktól, barátoktól és ismerősöktől. Mindig különösen megrázó, ha az embernek olyasvalakitől kell elbúcsúznia, aki közel állt hozzá vagy esetleg gyakran találkozott az illetővel. Elfogadhatatlan a gondolat, hogy valakivel nem is olyan régen találkoztunk, beszélgettünk, de soha többé nem fogjuk már látni őt. Mintha csak egy hosszú utazásra ment volna, de hamarosan úgyis megint találkozunk… Néha ezzel szoktam vigasztalni magam. Persze tudom, hogy ez csak gyerekes fikció. Különösen szomorú olyan embertől elköszönni, aki valamilyen formában hatással volt ránk, vagy akivel jó volt időt tölteni. Péter mindenképpen ilyen személy volt. A munka iránti odaadása, szeretete, alázata hatott a környezetére. Mindig mindennel kapcsolatban „képben volt”, ami az iskolát, annak működését érintette. Folyton a tökéletes munkára törekedett. Nála nem volt olyan, hogy valamit összedobok, aztán majd lesz valahogy… Nem voltunk napi kapcsolatban, de bármikor fordulhattam hozzá, hétvégén is felhívhattam, ha iskolai ügyről volt szó. Ez volt az élete. Sajnos már csak volt. Felfoghatatlan. Sokat tanulhatott tőle az ember: két lábbal a földön állt, racionális típus volt. Az utóbbi időben viszonylag ritkán találkoztunk, hiszen már „csak” rendszergazdaként dolgozott nálunk. Ennek ellenére rendszeresen felkerestem, ha volt egy kis időm, és a közéletről beszélgettünk, filozofáltunk. Vagyis inkább ő. Én meg hallgattam. Szerettem őt hallgatni. Szenvedélyesen tudta védeni az álláspontját egy-egy közéleti kérdésben, itt is főként az oktatást érintő ügyekben. Nem csak a szakmájában, hanem ezen a területen is nagyon éles volt a látása és analitikus a gondolkodása. Néha jókat nevettünk, amikor olyan téma került elő, ami abszurd és józanésszel felfoghatatlan volt. Ilyenkor a végén mindig csak legyintett. Nagyon fognak hiányozni ezek a beszélgetések. A legyintések. Az optimista mosolya.

J. Csaba

Nyugodj békében, drága Péter!

Kollégánktól, Molnár Pétertől búcsúzunk
2021.03.18.

Mély megrendüléssel és hatalmas fájdalommal a szívünkben tudatjuk, hogy:

Molnár Péter

iskolánk sokak által szeretett és nagyrabecsült tanára 2021. március 17-én itthagyott bennünket.

Személyének elvesztése pótolhatatlan veszteség mindannyiunk számára.

Emlékét örökké megőrizzük!